|
TörténelemA Pesterzsébet-Központi Református Gyülekezet -- Visszatekintés a gyülekezet múltjába --
1885 februárjában a Soroksári út 7-es szám alatt egy lakásban megtartott első istentisztelet indította el az elődöket a gyülekezetté válás útján és nyolc év múlva a Posta utcai állami iskolában 1893 november 15-én Erzsébet-Kossuthfalvi Evangéliumi Református Egyház néven fiókegyházzá alakultunk. Szántó János esperes felesketi a tisztségviselőket, a teljes presbitériumot, köztük Bakk Imre első gondnokunkat.
1895-ben merül fel először a templomépítés gondolata. A terv megvalósítására Hitel Márton földbirtokos és felesége az Erzsébet utcában egy 600 négyszögöles telket adományozott a templom és a paplak építésére.
1902-ben a gyülekezet megválasztja első lelkipásztorát Molnár Jánost és a fiókegyház anyaegyházzá válik. 1911-ig szolgál a gyülekezetben és ez idő alatt készül el 1903-ban a szószék és 1908-ban a parókia. Ő indítja el a gyűjtést a templom építésére.
1911 és 1936 között Szinok Zoltán a gyülekezet második lelkipásztora. 1915-ben itt az Ady Endre utcában, ezen a helyen épült meg az imaház, amit 1922-ben a torony és a karzatok hozzáépítésével bővítenek ki.
1928-ban megalakult Magyarország nyolcadik cserkészcsapataként a 8. Turul. 1920-ban a gyülekezet 'gróf Bethlen Kata Református Árva és Szeretet Egylet' néven szeretet és árvaházat épít Tököl és Szigetszentmiklós határában. 1927-ben avatják fel a 13 fokozatú új orgonát.
1936-ban Dr. Tálas Áront választja meg a gyülekezet harmadik lelkipásztorává. A nagy terv, a templomépítés újra előtérbe kerül. Ez 1938-ban megvalósulni is látszik, mert a MÁV templomépítés céljára a vásárcsarnokkal szemben egy 872 négyszögöles telket adományozna ingyen. Nagy erővel indul meg a gyűjtés. Pályázatot írnak ki a tervek elkészítésére, melyet Benkő János nyer meg. Már a költségvetés is készül, amikor a háború közbeszól. A presbitérium nagy lelki fájdalommal a templomépítés ügyét későbbre halasztja.
A parókiába, lelkészlakásba 1944-ben előbb a németek, majd az orosz hadi kórház költözik. A világháborút követően mindenhol csak pusztulást lehetett látni. A templom padjai eltüzelve, az orgona szétszedve, mindenhol rombolás és szemét
A háború előtt a gyülekezetben szolgáló hat lelkipásztor egy kivételével mind elment. Aki maradt és mentette, őrizte az egyház iratait és értékeit az Takaró Károly volt.
Amikor 1946-ban visszakapta az egyházközség a templomot és a parókiát, a gyülekezet újraéled és történetének negyedik lelkipásztorának Takaró Károlyt választja meg. Ő 38 évig szolgálta a gyülekezetet. Ezekben a nehéz, egyházellenes időkben a gyülekezetben lévők megtartását és új egyháztagok beépítését tekintette a legnagyobb missziói feladatának, melynek hűséges társával és munkatársaival eleget is tett
Minden külső hatás ellenére, anyagilag és lélekszámban ugyan kissé megrostálva, de életben tartotta a gyülekezetet. Élete végéig, utolsó napjáig szolgált. Egy vasárnap az istentiszteletet még megtartva 1984 február 26-án halt meg.
A gyülekezet ötödik lelkipásztorának fiát, Takaró Tamást választotta meg.
1990-ben ismét felvetődött a templomépítés, vagy legalábbis a bővítés gondolata, mert az akkori 350 férőhely Istennek hála vasárnaponként szűkösnek bizonyult. Még ebben az évben bejegyzésre került a Református Templom Alapítvány és megindult a gyűjtés. Hoppálné Kun Teréz mérnöknő testvérünk tervei alapján 1992-ben megkezdődött az építkezés. Az építkezés során 500 férőhelyesre bővült a templom. Új padlózatot, ajtókat, ablakokat és tetőt kap. Teljes felújítás történik az elektromos és fűtő hálózatban.
1993 december 5-én gyülekezetünk fennállásának 100-ik évfordulóján Dr. Hegedűs Loránt püspök úr felszentelte az újjáépített templomot. Nagyrészt gyülekezeti adományokból 1998-ban készült el a templomudvar, míg 1999-ben a parókia és a gyülekezeti helyiségek külső és belső felújítása valósult meg.
Legyen mindenért Istené a dicsőség ! Soli Deo Gloria ! |